Indiai aszkéták a kínai buddhista forrásokban

Az ókori és középkori Indiában számtalan olyan vallási irányzat létezett, amelyek elsődleges célja az volt, hogy követőik különféle aszketikus technikákkal kiszabaduljanak az újjászületések forgatagából. Az önmegtartóztatás e módszereiről egyrészt beszámolnak ezen irányzatok - például a hinduizmus és a dzsainizmus - „bennfentes” szövegei, másrészt az olyan külső szemlélők... MUTASS TÖBBET

Az ókori és középkori Indiában számtalan olyan vallási irányzat létezett, amelyek elsődleges célja az volt, hogy követőik különféle aszketikus technikákkal kiszabaduljanak az újjászületések forgatagából. Az önmegtartóztatás e módszereiről egyrészt beszámolnak ezen irányzatok - például a hinduizmus és a dzsainizmus - „bennfentes” szövegei, másrészt az olyan külső szemlélők leírásai, mint amilyenek az Indiában élő buddhisták vagy az Indián túlról érkező görög és arab utazók.
A kötet az összes olyan kínai buddhista forrást feldolgozza, amely a nem buddhista indiai aszkézis különféle praxisait említi. Az öt nagyobb tematikus egységben - étkezés, öltözék, hajviselet, lakhely, speciális gyakorlatsorok - elrendezett kínai forrásokat a szerző összeveti a hinduizmus és dzsainizmus saját forrásaival, a páli és szanszkrit nyelven írt buddhista szövegekkel, valamint a nyugati beszámolókkal. Az indiai aszketikus hagyomány rekonstrukciója mellett külön hangsúly kap annak elemzése, hogy az erről tudósító, általában polemikus hangvételű buddhista források milyen megvilágításban kívánják láttatni a buddhizmuson kívül eső, de célkitűzéseiben vele jelentős mértékben megegyező irányzatok gyakorlatait és gyakorlóit. A forrásokban leírtakat érzékletes képek és fotók egészítik ki, amelyek közül a legszebbek a színes mellékletben is szerepelnek.